Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Élete

Assisi Szent Ferenc

Assisi, *1182

+ Portiunkola, SantaMaria degli Angeli kápolna 1226. október 3.

Assisi Szent Ferenc, „Isten szegénykéje”, az egyik legismertebb kereszténység egyik legnagyobb hatású szentje, a katolikus szerzetesi megújulás nagy alakja. 1182-ben, Assisiben, egy modern alapon szerveződött városközösségben látta meg a napvilágot Francesco Bernardone néven. Apja gazdag vászon- és posztókereskedő volt, aki fiát az övéhez hasonló pályára szánta. Ferenc természeténél fogva vonzódott az emberekhez és az állatokhoz. Viselkedését szelídség, vidámság és bőkezűség jellemezte. Szülővárosa 1202-ben háborút folytatott Perugia városával, melyben alulmaradt; Ferencet egy évre börtönbe zárták. A börtön hatalmas változást hozott a fiú életében, és a háborúból új emberként tért haza. A teljesebb élet felé való megnyílását mély lelki élmények sorozata követte. A San Damiano kápolnában a kereszt előtt imádkozva Krisztus megszólította őt: „Ferenc, hozd rendbe a házamat, mert ahogy látod, roskadozik!” Ferenc kétkezi munkájával felújította a kápolnát, miközben megértette a Krisztustól kapott üzenet valódi mondandóját is. Végleg szakítván az anyagi javakkal, meztelenre vetkőzve, apjának mindenét visszaadva, nincstelen koldusként elhagyta gazdag és kényelmes életét. Hirtelen a lehető legnehezebb körülmények közé került, híján volt ételnek és meleg ruhának, de szó szerint követte az evangéliumokban írottakat. Példája és kitartása óriási reformot indított el a kereszténységen belül. Példamutatásával reményt adott azoknak a szegény embereknek is, akiket helyzetük miatt kirekesztett az egyházi világ. Ferenc egész lényéből csodálatos isteni erő áradt. Óriási nélkülözések közepette élt sorsközösséget vállalva a legszegényebbekkel. Gyakran éjszakákon át, mély elragadtatásban, a sírás és a katarzis határán virrasztott és imádkozott. Szenvedései szavakkal leírhatatlanok, nélkülözéseihez folyamatosan betegségek társultak. Rövid idő alatt nagyon sokan kezdték követni. Az önként vállalt szegénység és Krisztus követése a csodálatos szent hatására kezdetben divattá, később hatalmas vallásos mozgalommá nőtte ki magát. Ferenc lényét óriási erő vette körül: ez az erő enyhítette a legnagyobb téli hidegben is mezítláb járó, Istent kereső zarándokok nélkülözéseit. Ferenc első követői minden megpróbáltatást vállalva keresték a tiszta, hazugságoktól és kompromisszumoktól mentes életet. Ferenc a legnagyobb szentek életére jellemző módon szinte minden cselekedetével beindított valamilyen pozitív folyamatot a világban. Még az állatok is ráéreztek csodás lényére: hatására a vérengző gubbiói farkas kezes báránnyá változott, a madarak pedig ezrével gyűltek össze, hogy prédikációját meghallgassák. De sorra tértek meg rablók és Istentől eltávolodott emberek, akik vele találkozván egy csapásra szent életet kezdtek élni. Ferenc hatására három rend is alakult, melyeket maga a pápa szentesített. Az első rend egy férfi szerzetesrend, a kisebb testvérek volt; a második a ferences apácák, a klarisszák rendje, mely Ferenc lelki társáról, az ő egész életét végigkísérő és segítő Szent Kláráról kapta a nevét; a harmadik rend a világi férfiak és nők számára jött létre, ők voltak a harmadrendiek vagy terciánusok. Ferenc életének összes eseménye különleges és regénybe illő, ezért cselekedetei számtalan nagy művészt megihlettek. 1224-ben, az Alverna vagy La Verna hegyén hosszas imádságára Isten stigmák formájában nyilatkoztatta ki szeretetét. Azon különleges stigmatizáltak közé tartozott, akik Krisztus összes stigmáját a testükön viselték. Gyógyító ereje a finom illatot árasztó sebek hatására megsokszorozódott. 1226. október 3-án tért meg az Úrhoz csodás események kíséretében. Az életéről szóló leírások közül a legismertebb a Fioretti és a Perugiai legenda című gyűjtemény.

Akik szeretnének róla még többet olvasni, annak Calanoi Tamás írásait javaslom tanulmányozásra.